Napló kontemplál

  A villanyos csengettyű pendülése jelenté, hogy az én ebédem készen van. Egyedül szoktam étkezni. Mint a kutya, aki nem szereti, hogy a tálába más is belehabzsoljon. Ezúttal kettőre volt terítve. Nálam nem szolgált fel semmi cseléd az étkezésnél. Egy automata szekrénybe,…

Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó ize van... Ady   Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. Vörösmarty   Egy szép reggelre gondolok, és mosolygok és meghalok. Erdélyi

Elég fáradt vagyok, úgyhogy eltartott egy darabig, míg fölfogtam a feladatot, plusz míg helyükre raktam a számokat. Még mindig a Villette-et nyűvöm, az utóbbi napokban nem jutott rá annyi időm, pedig elég érdekes a szerelmi szál, ami és ahogy bontakozik.  Tehát a 161. oldal és…

Az ínyencségekről jutott eszembe dédanyám egyik szakácskönyve és az itt elkövetkezendő szösszenet. Roppant fontos és gyakorlatias szócikk, bárki szükségét láthatja, ugyan lassan már csirkét se senki, nemhogy bármi mást... Legalábbis Budapesten tuti nem. Pár évvel ezelőtt…

Még mindig a Villette-en gondolkodom, nem hagyom magam, mert vannak itt érdekes dolgok, amiket nem lehet annyiban hagyni.  Mi is a helyzet? Egyes szám első személyben halljuk végig a főszereplőt, gyakorlatilag visszaemlékezésről (fiktív visszaemlékezésről!) van szó, amiből számos…

Jókai egyébként egészen kifinomult ínyenc volt, de ma már ezt is kevesen tudják, hiszen a közhit szerint a magyar irodalom ínyencét Krúdy Gyulának hívták, ami mellesleg megint csak nem igaz. Összehasonlításul: Krúdy főtt marhahúsokról, sárgaborsó-főzelékekről és füstölt…

Végre valaki, aki szép, szimpatikus, szinte tökéletes, ráadásul fiatal. És nőnemű! Vetélytársakról van szó, a főhős-narrátor rajongásig szeretett John doktorának választottjairól, akik még ráadásul unokatestvérek is. Az egyikük Paulina de Bassompierre kisasszony szépen…

A mai nap jórészt a zakuszka-gyártás körüli teendők jegyében zajlott, de az óriási sikerre való tekintettel kénytelen vagyok újabb idézetekkel sokkolni - legelsősorban - saját magamat. Bele az éjszakába.  Ezek a mostani idézetek amolyan igazán lelki, belső dolgokról…

Néhányféle nő kommentár nélkül: ... a portásnő pedig Rosine Matou, az erkölcstelen, bár nagyon csinos kis francia grisette volt, csélcsap, szeszélyes, felcicomázott, hiú és haszonleső... (...) Az asztalon ült Rosine, csinos rózsaszín ruhában, és egy kis kalapot igazított:…

Senkisem alhat, senkisem alhat…. Szemedre sem jön álom Hideg szobádban árván császár leánya, a csillagokba nézel remélve, vágyva. Titkom nem tudja senki meg, nevem nem mondom senkinek, nem, nem, csak majd ha ajkam ajkadon, füledbe súgom ma hajnalon. S a csókom töri meg az áldott…

Olyan Turandotot láttam ma, amit már legalább tizenöt éve ismerek, agyonhallgattam bakeliten. A lehető legnagyobb kedvencem volt sokáig, az operák operája. Egy nevezetes, 1983-as bécsi előadásról van szó José Carrerasszal, Marton Évával és Katia Ricciarellivel, Lorin Maazel…

Befejeztem a regényt, és azt kell mondjam: tetszett. Nem egy akciófilm pergő eseménysorára kell számítani, biztos kell az élvezetéhez némi hajlandóság, de aki szereti az orosz irodalmat, az valószínűleg nem csalódik benne. A szöveg szinte teljesen végig Zsivago nézőpontjából…

Úgy tűnhet, kereszteshadjáratot hírdetek ellenük, de nem. Egészen véletlenül jutott eszembe ma délelőtt, hogy Zsivago kapcsán is aktuális Záray-Vámosi. Pedig épp csak pár napja történt, hogy a múltkori Gyöngyhalász miatt is egészen elszégyelltem magam, mert valamelyik…

Hogy ne csak tájakat írjunk le, valami személyesebbet is szeretnék idézni. Talán azt is jól érzékelteti ez a részlet, hogy milyen tartózkodó és finom a  szöveg minden borzalom ellenére is, amit helyenként ábrázol. Több mint két hónap telt el azóta, hogy egy városi útjából…

Az eleven részletek nemcsak a tájleírásokra, hanem az emberi viselkedés és karakter megfigyelésére, ábrázolására is jellemzőek. Legyenek azok - látszólag - apró mozzanatok, háttéresemények elemei vagy akár a főszereplők tulajdonságai. Minden részletnek jelentősége van,…

Legmeghatározóbb élményem eddig a szöveggel: a sok-sok leírás, a rengeteg lírai részlet, a hasonlatok és metaforák hadával megidézett táj, ami mindig a szemlélő tudatán, érzelmein, emlékein szűrődik át. A táj - legyen az a természet vagy az ember építette városi környezet…

Már egy ideje barátkozom Verdi mester eme sajna elég ritkán játszott és kevéssé ismert operájával, bizonyos részleteit, a kedvenceimet többször is láttam, hallottam, de ma megnéztem egyben: elejétől a végéig. Nem mintha ez most fordult volna elő először. Sok-sok évvel…

Sok módja van annak, ahogyan ez a szöveg szól az időről, a halálról, a hatalomról és pláne a szerelemről. Az érzékenyebb szívűek jobb, ha nem olvasnak tovább, mert a bülbülszavú India után most a vaskosabb Firenze következik. Aznap éjszaka lett első ízben szerelmes Agostino…

Salman Rushdie regényét olvasom, az A firenzei varázslónő címűt.  Amikor pár évvel ezelőtt sorban jelentek meg magyarul a regényei, egyik sem került a kezembe, mert épp volt más dolgom. Örültem, ha annak a végére érek, amit muszáj. Ez meg friss hús, úgyhogy logikusnak tűnt,…

Ma van Verdi halálának évfordulója. Nem jutott volna eszembe - nem tartok számon évszámokat, évfordulókat -, ha föl nem hívja rá valaki a figyelmemet, ráadásul egészen véletlenül. De ha már tudom, nem megyek el mellette szó nélkül. Szerintem sokan nem tudják, milyen…

Mikor Pesten a Caruso, A szívnyúzó amoroso Énekelt, Lipótváros lánya, nője Mind szívgörcsöt kapott tőle, Rémeset. A férfiak persze szidták A pocakos tenoristát, Aki csak Azzal hat, hogy magas Céket Jól kibúgat, jól kibéget, Jól kiad. De fordul a sors kereke, Tenorista is…

Ma délután olvastam ezt a kiváló történetet, és ha eddig lettek volna kétségeim, hát gyorsan elmúltak. Múzsának lenni gyakorlatilag a tökéletes kizsákmányoltsággal egyenlő, nem az istennőséggel, ez világos, mint a nap. Élt egyszer egy preraffaelita festő, akit Dante Gabriel…

Hálátlan perszóna lennék, ha nem emlékeznék meg Austen regényeiről, hiszen olyan sok élvezetes, víg percet szereztek nekem az elmúlt hónapokban. Egyikben sem csalódtam (Büszkeség és balítélet, Értelem és érzelem, A klastrom titka, Emma), mindegyik opuszban volt valami, amiért…

Nem bírtam ki! Voilá... A csipkés vaskerítésen alig észrevehető ajtó előtt megtorpant: nem annyira látta, mint inkább megérezte az oldalról közelítő könnyed mozgást. Hirtelen arra fordult, minden eshetőségre készen baljával megmarkolta a bot nyelét (a belsejében egy hosszú,…

Poéngyilkos részlet következik a regény majdnem legvégéről. Az is kiderül, hogy Kleber asszony - többek között - nem is az a kifejezetten buta liba. Mindez az egyik utas, Reginald Milford-Stokes előadásában. (Őlordsága egyébként - teljesen igazságtalanul - kissé elfogult…