Napló kontemplál

Bizonyos keresztnevekkel bizonyos dolgokat  például nem lehet megúszni, azt hiszem. Nem mintha annyira akaródzna, bár némely életkorok finnyássá, kényessé teszik az ember lányát, és jobban szereti, ha jó édes atyja hanyagolja az ilyenekkel. De kicsiként persze más. Akkor…

  A villanyos csengettyű pendülése jelenté, hogy az én ebédem készen van. Egyedül szoktam étkezni. Mint a kutya, aki nem szereti, hogy a tálába más is belehabzsoljon. Ezúttal kettőre volt terítve. Nálam nem szolgált fel semmi cseléd az étkezésnél. Egy automata szekrénybe,…

Mostanában valahogy sosem jutok el az olvasásig, pedig biztosan jót tenne. Nevetséges, hogy még mindig nem értem a Villette végére, pedig ennél "viccesebb" olvasmányt keresve sem találhatnék, ráadásul vár egy jó csomó más is, amit szeretnék végre kézbe kapni.  Szeretem az…

Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó ize van... Ady   Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. Vörösmarty   Egy szép reggelre gondolok, és mosolygok és meghalok. Erdélyi

Elég fáradt vagyok, úgyhogy eltartott egy darabig, míg fölfogtam a feladatot, plusz míg helyükre raktam a számokat. Még mindig a Villette-et nyűvöm, az utóbbi napokban nem jutott rá annyi időm, pedig elég érdekes a szerelmi szál, ami és ahogy bontakozik.  Tehát a 161. oldal és…

Jean-Antoine Watteau: L'accord parfait, 1717-18 Minden mindennel összefügg: tudtam eddig is a közhelyet, de ma este aztán tényleg összefutottak a szálak. A héten Watteau-képeket szemezgettem a neten Váncsa írása miatt. Ma délután Verlaine után koslattam a Jaroussky-videó miatt.…

Reynaldo Hahn-Paul Verlaine: L’Heure Exquise La lune blancheLuit dans les bois ;De chaque branchePart une voixSous la ramée ...Ô bien-aimée.L'étang reflète,Profond miroir,La silhouetteDu saule noirOù le vent pleure ...Rêvons, c'est l'heure.Un vaste et tendreApaisementSemble descendreDu…

Még mindig a Villette-en gondolkodom, nem hagyom magam, mert vannak itt érdekes dolgok, amiket nem lehet annyiban hagyni.  Mi is a helyzet? Egyes szám első személyben halljuk végig a főszereplőt, gyakorlatilag visszaemlékezésről (fiktív visszaemlékezésről!) van szó, amiből számos…

Kiindulópontunk ezúttal Rossini pulykája leend, ez az ízletes és fölöttébb illatos madár, amely a művészetek éteri világához több szálon is kapcsolódik. Készítéséhez mindenekelőtt leakasztjuk a falról Gainsborough, Fragonard, Maulbertsch, Watteau vagy más hasonló kaliberű…

Jókai egyébként egészen kifinomult ínyenc volt, de ma már ezt is kevesen tudják, hiszen a közhit szerint a magyar irodalom ínyencét Krúdy Gyulának hívták, ami mellesleg megint csak nem igaz. Összehasonlításul: Krúdy főtt marhahúsokról, sárgaborsó-főzelékekről és füstölt…

Végre valaki, aki szép, szimpatikus, szinte tökéletes, ráadásul fiatal. És nőnemű! Vetélytársakról van szó, a főhős-narrátor rajongásig szeretett John doktorának választottjairól, akik még ráadásul unokatestvérek is. Az egyikük Paulina de Bassompierre kisasszony szépen…

A mai nap jórészt a zakuszka-gyártás körüli teendők jegyében zajlott, de az óriási sikerre való tekintettel kénytelen vagyok újabb idézetekkel sokkolni - legelsősorban - saját magamat. Bele az éjszakába.  Ezek a mostani idézetek amolyan igazán lelki, belső dolgokról…

Néhányféle nő kommentár nélkül: ... a portásnő pedig Rosine Matou, az erkölcstelen, bár nagyon csinos kis francia grisette volt, csélcsap, szeszélyes, felcicomázott, hiú és haszonleső... (...) Az asztalon ült Rosine, csinos rózsaszín ruhában, és egy kis kalapot igazított:…

Ruben Toledo, 2009 (Emily Brontë: Wuthering Heights, Penguin Classics Deluxe Edition)

Egész gyorsan elérkeztem a fent nevezett Charlotte Brontë-regény első kötetének végére, izgalmas a dolog, ebből is látszik. Egyrészt: életemben nem olvastam még ilyen arrogáns regényt. Legalábbis hirtelen nem jut eszembe hasonló. A főhős, az egyes szám első személyben…

Miután magamba tömtem egy jó adag foszlós kalácsot, meg még csokoládés süteményt is majszoltam habos kávéval, gondolhatnék a lelki rörmökre is a testiek után. Napsugaras, szép húsvétot mindenkinek! Juan de la Cruz: A Kármel hegyére vezető út (A lélek sötét…

A már említett dalocska fölkerült a Mester-blogra. Hozzátettünk valamit a Nagy Egészhez.

Ahhoz képest, hogy úgy érzem, nem is igen szántam időt az olvasásra, hihetetlen tempóval haladok a cél felé. Alig maradt valami hátra a Titus Groanból. Ha nagyon leegyszerűsíteném, miről is van szó, azt mondanám, karriertörténettel van dolgunk: a sztori egy tökéletes…

Találtam a hétvégén egy jó kis honlapot, egész kis szentélyét Bulgakov az A Mester és Margarita c. regényének. Jó régen olvastam a regényt, sokkal-sokkal fiatalabb voltam, mint most, és noha már számtalanszor eszembe jutott, hogy megint el kellene olvasni, soha nem vettem hozzá…

Máris nekiláttam egy újabb darabnak, semmi pihenés, mert már alig vártam, hogy megismerkedhessek egyik legújabb szerzeményemmel. Mervyn Peake Gormenghast-trilógiájának első kötete, a Titus Groan alig pár hete jelent meg először magyarul.  Szokás ezt az igazán különös regényt…

Befejeztem a regényt, és azt kell mondjam: tetszett. Nem egy akciófilm pergő eseménysorára kell számítani, biztos kell az élvezetéhez némi hajlandóság, de aki szereti az orosz irodalmat, az valószínűleg nem csalódik benne. A szöveg szinte teljesen végig Zsivago nézőpontjából…

Úgy tűnhet, kereszteshadjáratot hírdetek ellenük, de nem. Egészen véletlenül jutott eszembe ma délelőtt, hogy Zsivago kapcsán is aktuális Záray-Vámosi. Pedig épp csak pár napja történt, hogy a múltkori Gyöngyhalász miatt is egészen elszégyelltem magam, mert valamelyik…

Hogy ne csak tájakat írjunk le, valami személyesebbet is szeretnék idézni. Talán azt is jól érzékelteti ez a részlet, hogy milyen tartózkodó és finom a  szöveg minden borzalom ellenére is, amit helyenként ábrázol. Több mint két hónap telt el azóta, hogy egy városi útjából…

Mostanában adja péntek esténként az m2 az Az államtanácsos c. tévésorozatot. Az első részt elfelejtettem megnézni, pontosabban fogalmam sem volt róla, hogy játsszák, bár ha van egy csöpp eszem, gondolhattam volna éppen, mert logikusan következett ez az eddigiekből - egymás…

Az eleven részletek nemcsak a tájleírásokra, hanem az emberi viselkedés és karakter megfigyelésére, ábrázolására is jellemzőek. Legyenek azok - látszólag - apró mozzanatok, háttéresemények elemei vagy akár a főszereplők tulajdonságai. Minden részletnek jelentősége van,…