HTML

Napló kontemplál

Friss topikok

  • Celle: Szervusz! Érdekelne, igen. Ha megkeresel a csupor@gmail.com címen, a részleteket is meg tudjuk be... (2009.11.13. 16:40) Unásig Jaroussky
  • Szombat esti stílusgyakorlatok « Napló kontemplál: [...] Gilmour sokkal kellemesebb meglepetés, mint amilyen a Vámosi-féle, alább idézett emlék. Ízlé... (2009.10.23. 10:27) A magyar gyöngyhalász
  • Celle: Kiszűrik, oké, technika meg minden, ami fejlődik, na de élő hangversenyen, a nézőtéren ülve sem ha... (2009.10.17. 15:21) Pavane
  • Celle: Klaust nincs szerencsém ismerni, csak a nevét. De majd utánatúrok. :-) (2009.10.08. 20:53) Gimis kedvenc
  • Jókai és Marsala « Napló kontemplál: [...] (Jókai Mór: Ami ok az öngyilkosságra, Öreg ember nem vén ember) [...] (2009.09.24. 21:29) Jókai és a tengeripók puffancskák

Linkblog

Csak erős idegzetűeknek!

celle 2009.08.07. 17:11

Az ínyencségekről jutott eszembe dédanyám egyik szakácskönyve és az itt elkövetkezendő szösszenet. Roppant fontos és gyakorlatias szócikk, bárki szükségét láthatja, ugyan lassan már csirkét se senki, nemhogy bármi mást... Legalábbis Budapesten tuti nem. Pár évvel ezelőtt Makkával nem tudtuk, hogy sírjunk vagy nevessünk, amikor ráleltem, és fölolvastam neki - hogy másképp - a telefonba.

Teknős békát megölni

Izzóra tüzesitett lapátot nyomva a teknőc hátára, nyakát és lábait a szegény állat rögtön ki fogja nyújtani, a midőn aztán hirtelen, éles baltával a fejét le kell vágni. - A vérét megszedjük és fölhasználjuk. Azután mindaddig főzzük, míg a teknője leválik, mit azon melegen kell levennünk és a békát megtisztítanunk. - A bőrét, epéjét és beleit eldobjuk és ha netalán sárga tojásai lennének, azokat a mártásba tesszük, de csak utolsó perczben, nehogy megkeményedjenek. (926. oldal)

Magyar-franczia szakácskönyv, h.n., é.n. (Szerzőt, évet sajnos nem tudok, megrongálódtak a belső, első lapok, de nem kizárt, hogy ez a nevezetes Dobos C. József-féle alkotás valamely utónyomata.)

A "szegény állat"... Van abban valami megható, ahogy átérezzük az áldozati teknős sorsának tragikumát. Szakácskönyvtől miért is várnánk morális állásfoglalást, és lám mégis. Ráadásul a leírás képszerű, ami tovább fokozza kínjainkat, noha hajdan nyilván épp ettől volt praktikus.

Elképesztő remeklés ez a könyv mindenképpen, ami már abból is látszik, hogy van 926. oldala. És hát nincsen más irodalmam arról sem, hogyan is képzelhető el a "buffet 500 személyre" vagy az "esteli" 16-ra.

Címkék: idézet gasztronómia dobos c józsef

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kontemplalok.blog.hu/api/trackback/id/tr91648301

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Makka 2009.08.07. 22:33:52

Jaj, már megint előttem van, ahogy vörösen izzik a lapát, serceg a "szegény állat" hátán a teknő, mert még egy kicsit vizeskés, kidugja a fejét és a végtagjait, a feje nyissz... lecsappintják egy bárddal. Csorog a vér. De a leggázabb, hogy mindenestül van megfőzve, ki tudja, mit evett az aktus előtt, érted. Épp a napokban nézegettem távolról Bornemissza Anna szakácskönyvét – régóta tervezem, hogy pár receptet modernizálni kéne belőle, de lehet, hogy nem is kell, csak simán elkészíteni. Abban emlékeim szerint vannak ilyen tömegétkeztetési megoldások menüsorokkal. Még azt is taglalja, hogy mit tegyünk az asztalra, ha különféle királyi népségek érkeznek. Manapság mindenképpen hasznos olvasmány.:)

Celle 2009.08.07. 22:41:02

Bocsi, baltával! :-) De a beleit eldobod, úgyhogy az nem gáz. Engem a sárga tojások jobban aggasztanának. Örülnék, ha nem találnék. Már teoretikusan, mert hogy soha hasonlót se, köszi. És nem egyedül az vezérel, hogy kihalóban a teknőcök, bár foghatnám arra is. Bornemissza Annából simán lehet főzni, mi főztünk is az egyetemen egy "korabeli" szeminárium keretében. Nyilván nem mindent lehet előkészületek nélkül, de nem volt nehéz választani, úgy emlékszem.

Makka 2009.08.07. 23:06:52

Jaja, balta, de az én lelki szemeim előtt az a bárd volt. Biztos azért, mert most néztem meg a Gormenghastot végig. És az a szakács! Anyám! És rá kellett jönnöm, hogy az a dalocska is rémület. Jó, az egész úgy, ahogy van.:) Még az merült fel, hogy vajon úgyis mint hüllőből, spriccel a vére a csappintás után? Mármint hogy a hüllők meg a nem meleg vérük vajon ugyanúgy viselkedik-e, mint egy csirkéé.

Celle 2009.08.07. 23:15:52

Az a szakács nagyon durva! A regényben is, jaj. :-D És ahogy az hosszasan taglalódik, ahogy előkészül, meg maga a kísérlet... Nem tudom. Én pl. abban se vagyok biztos, hogy rájönnék, mikor van kész. Úgy értem, hogy mikortól nem nyers. :-/

Makka 2009.08.08. 09:19:51

A szakács és Mr. Flay "párbaja" valami eszement. Meg ahogy Mr. Flay folyton megmogyorózza. Meg az agyara – jó, tudom, disznó... Egyébként az a szerencsétlen színész nagyjából ilyen szerepekben tündököl állandóan, ha nem SS-tiszt, akkor buggyant és gonosz szakács. Gondolom, puha. Vagy mi. Meg most jut eszembe, hogy egyszer mintha mutogattak volna ilyen teknősfőzést valami állatos vagy gasztrocsatornán, de ott előre kivették az elfogyasztható részt a páncélból, de lehet, hogy csak ezt szeretném tudni.
süti beállítások módosítása