Napló kontemplál

Elég fáradt vagyok, úgyhogy eltartott egy darabig, míg fölfogtam a feladatot, plusz míg helyükre raktam a számokat. Még mindig a Villette-et nyűvöm, az utóbbi napokban nem jutott rá annyi időm, pedig elég érdekes a szerelmi szál, ami és ahogy bontakozik.  Tehát a 161. oldal és…

Jean-Antoine Watteau: L'accord parfait, 1717-18 Minden mindennel összefügg: tudtam eddig is a közhelyet, de ma este aztán tényleg összefutottak a szálak. A héten Watteau-képeket szemezgettem a neten Váncsa írása miatt. Ma délután Verlaine után koslattam a Jaroussky-videó miatt.…

Még mindig a Villette-en gondolkodom, nem hagyom magam, mert vannak itt érdekes dolgok, amiket nem lehet annyiban hagyni.  Mi is a helyzet? Egyes szám első személyben halljuk végig a főszereplőt, gyakorlatilag visszaemlékezésről (fiktív visszaemlékezésről!) van szó, amiből számos…

Végre valaki, aki szép, szimpatikus, szinte tökéletes, ráadásul fiatal. És nőnemű! Vetélytársakról van szó, a főhős-narrátor rajongásig szeretett John doktorának választottjairól, akik még ráadásul unokatestvérek is. Az egyikük Paulina de Bassompierre kisasszony szépen…

A mai nap jórészt a zakuszka-gyártás körüli teendők jegyében zajlott, de az óriási sikerre való tekintettel kénytelen vagyok újabb idézetekkel sokkolni - legelsősorban - saját magamat. Bele az éjszakába.  Ezek a mostani idézetek amolyan igazán lelki, belső dolgokról…

Néhányféle nő kommentár nélkül: ... a portásnő pedig Rosine Matou, az erkölcstelen, bár nagyon csinos kis francia grisette volt, csélcsap, szeszélyes, felcicomázott, hiú és haszonleső... (...) Az asztalon ült Rosine, csinos rózsaszín ruhában, és egy kis kalapot igazított:…

Ruben Toledo, 2009 (Emily Brontë: Wuthering Heights, Penguin Classics Deluxe Edition)

Egész gyorsan elérkeztem a fent nevezett Charlotte Brontë-regény első kötetének végére, izgalmas a dolog, ebből is látszik. Egyrészt: életemben nem olvastam még ilyen arrogáns regényt. Legalábbis hirtelen nem jut eszembe hasonló. A főhős, az egyes szám első személyben…

A már említett dalocska fölkerült a Mester-blogra. Hozzátettünk valamit a Nagy Egészhez.

Megszerezetem a DVD-t, megnéztem a filmet. Röviden. [caption id="attachment_882654" align="alignleft" width="199" caption="Jonathan Rhys Meyers mint Steerpike"][/caption] Talán ezt a regényt vétek földolgozni, olyan a hangulata, a nyelvezete, a figurái, hogy ha valaki egyszer elolvassa, nem…

Ahhoz képest, hogy úgy érzem, nem is igen szántam időt az olvasásra, hihetetlen tempóval haladok a cél felé. Alig maradt valami hátra a Titus Groanból. Ha nagyon leegyszerűsíteném, miről is van szó, azt mondanám, karriertörténettel van dolgunk: a sztori egy tökéletes…

Találtam a hétvégén egy jó kis honlapot, egész kis szentélyét Bulgakov az A Mester és Margarita c. regényének. Jó régen olvastam a regényt, sokkal-sokkal fiatalabb voltam, mint most, és noha már számtalanszor eszembe jutott, hogy megint el kellene olvasni, soha nem vettem hozzá…

Máris nekiláttam egy újabb darabnak, semmi pihenés, mert már alig vártam, hogy megismerkedhessek egyik legújabb szerzeményemmel. Mervyn Peake Gormenghast-trilógiájának első kötete, a Titus Groan alig pár hete jelent meg először magyarul.  Szokás ezt az igazán különös regényt…

Befejeztem a regényt, és azt kell mondjam: tetszett. Nem egy akciófilm pergő eseménysorára kell számítani, biztos kell az élvezetéhez némi hajlandóság, de aki szereti az orosz irodalmat, az valószínűleg nem csalódik benne. A szöveg szinte teljesen végig Zsivago nézőpontjából…

Úgy tűnhet, kereszteshadjáratot hírdetek ellenük, de nem. Egészen véletlenül jutott eszembe ma délelőtt, hogy Zsivago kapcsán is aktuális Záray-Vámosi. Pedig épp csak pár napja történt, hogy a múltkori Gyöngyhalász miatt is egészen elszégyelltem magam, mert valamelyik…

Hogy ne csak tájakat írjunk le, valami személyesebbet is szeretnék idézni. Talán azt is jól érzékelteti ez a részlet, hogy milyen tartózkodó és finom a  szöveg minden borzalom ellenére is, amit helyenként ábrázol. Több mint két hónap telt el azóta, hogy egy városi útjából…

Az eleven részletek nemcsak a tájleírásokra, hanem az emberi viselkedés és karakter megfigyelésére, ábrázolására is jellemzőek. Legyenek azok - látszólag - apró mozzanatok, háttéresemények elemei vagy akár a főszereplők tulajdonságai. Minden részletnek jelentősége van,…

Legmeghatározóbb élményem eddig a szöveggel: a sok-sok leírás, a rengeteg lírai részlet, a hasonlatok és metaforák hadával megidézett táj, ami mindig a szemlélő tudatán, érzelmein, emlékein szűrődik át. A táj - legyen az a természet vagy az ember építette városi környezet…

A múlt héten csak novellákat olvasgattam - ez se nagyon jellemző rám -, Maupassant-t. Azt is inkább csak játékból, mint bármi másért, kíváncsi voltam, hogyan bírkóznék, bírkózom meg a francia szöveggel, ez a kiadás nem is született meg másért. A tapasztalataim vegyesek, de…

Mit is mondjak róla elsőre... Nagyon el lehet veszni a szövegben, olvastatja, valósággal zabáltatja magát. Élvezetes minden sora. Ugyanakkor ha arról kellene beszélnem, miről is szól, zavarban lennék. Nyilvánvalóan szól a nőkről, a szerelem mágiájáról, a személyiség…

Sok módja van annak, ahogyan ez a szöveg szól az időről, a halálról, a hatalomról és pláne a szerelemről. Az érzékenyebb szívűek jobb, ha nem olvasnak tovább, mert a bülbülszavú India után most a vaskosabb Firenze következik. Aznap éjszaka lett első ízben szerelmes Agostino…

Salman Rushdie regényét olvasom, az A firenzei varázslónő címűt.  Amikor pár évvel ezelőtt sorban jelentek meg magyarul a regényei, egyik sem került a kezembe, mert épp volt más dolgom. Örültem, ha annak a végére érek, amit muszáj. Ez meg friss hús, úgyhogy logikusnak tűnt,…

Amikor beteg vagyok, nincs kedvem semmiféle ugrándozáshoz, a puha ágy és a forró tea mellé pedig kiváló társ a könyv, így aztán szépen haladok tervezett olvasmányaimmal, gyors vagyok, mint a villám. Tegnap éjszaka befejeztem egy újabb Akunyint, a Különleges megbizatásokat. Ha…

Hálátlan perszóna lennék, ha nem emlékeznék meg Austen regényeiről, hiszen olyan sok élvezetes, víg percet szereztek nekem az elmúlt hónapokban. Egyikben sem csalódtam (Büszkeség és balítélet, Értelem és érzelem, A klastrom titka, Emma), mindegyik opuszban volt valami, amiért…

Nem bírtam ki! Voilá... A csipkés vaskerítésen alig észrevehető ajtó előtt megtorpant: nem annyira látta, mint inkább megérezte az oldalról közelítő könnyed mozgást. Hirtelen arra fordult, minden eshetőségre készen baljával megmarkolta a bot nyelét (a belsejében egy hosszú,…