Ahhoz képest, hogy úgy érzem, nem is igen szántam időt az olvasásra, hihetetlen tempóval haladok a cél felé. Alig maradt valami hátra a Titus Groanból.
Ha nagyon leegyszerűsíteném, miről is van szó, azt mondanám, karriertörténettel van dolgunk: a sztori egy tökéletes pszichopata mesterkedéseiről szól. Ő Steerpike. Miközben azonban lassan nyomul, gomolyog előre a történet, az a világ lesz az igazi főszereplő, ahol, amiben a történet játszódik. Aprólékos, finom részletekkel teli, azt is mondhatnám, hogy cizellált szöveg ez, szinte-szinte szecessziós - bár ez így nyilvánvalóan butaság.
Ilyet én még sosem olvastam, és egészen lenyűgöz. A hangulata utánozhatatlan. A legfájdalmasabb humor, a groteszk és a szatírikus váltakozik a legfestőibb tájleírásokkal, a mesék varázslatai a karikatúraszerű alakok éles körvonalaival, a sötét kegyetlenség és üres feketeség a szeretet utáni sóvárgás legelementárisabb megnyilvánulásaival.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy olvassa el, aki szeret "beköltözni" egy-egy regénybe.
(Megjegyzem, egy-két csúnya, furcsa elírás van azért a könyvben, ráadásul a tartalomjegyzéket is elszámozták. Ez persze nem a szerző bűne, hanem a magyar kiadásé.)
