Tyúha, nagyon ovációznak!:) (mondjuk, értem...)

Jaja. :-) Érdeke, hogy vannak, akiknek nem tetszik, amikor ezt a stílust és korszakot énekli, pedig szerintem épp hogy ngaoyn illik a hangjához. Nem magától értetődő választás, mert nem lehet úgy brillírozni, mint a barokkal, amit neki írtak, naná. Nem is feltétlenül mindegysik mestermű. De olyan kifejező, szép hangja van, hogy szerintem simán szuper. Lírai, ahogy kell. És ráadásul férfi hang, eredteileg meg ezeket nőknek, szopránoknak írták leginkább... Vicces. :-)

[...] szemezgettem a neten Váncsa írása miatt. Ma délután Verlaine után koslattam a Jaroussky-videó miatt. Estére pedig valahogy odáig jutottam, hogy órákig Faurét hallgattam a YouTube-on. [...]

Nem mondom, hogy órákig tudnám ezt a stílust hallgatni, de így, tőle valóban kifejezetten élvezetes. Sőt, hogy utaljak a következő posztodra, simán el tudnám képzelni egy ilyen vámpírozásban is, ha már a romantika meg a nem evilágiság, szépség stb. Na nem úgy, hogy maga a nagyon érzékeny viszont földöntúli erővel rendelkező vámpír énekelje – az lenne maga a groteszk – hanem, mondjuk, kísérőzeneként, leány megbűvölésére, elandalítására. Akit egyébként rendszerint nem is kell bűvölni, andalítani, önállóan is bűvölődik és andalul (van ilyen szó?:-D). Egyébként, anélkül, hogy ismerném ezeket a dalokat, teljesen egyértelműen kiderül, hogy nőknek írták, úgy értem, női előadóknak, viszont Jaroussky olyan pluszt ad hozzá a férfi mivoltával és ezzel a "női" hanggal, még azt is mondhatnám, hogy női előadásmóddal (bármi legyen is az), hogy sokkal érdekesebb az egész. A minőség meg egyszerűen alap.

Ja, még a brilírozáshoz meg ehhez a líraisághoz. Egyszerűen nem lehet elvonatkoztatni a kisfiús bájától, amihez meg szerintem is kifejezetten illenek az ilyen dalok, nemcsak a hangjához, mestermű vagy nem. És valahogy az volt az érzésem tegnap este, amikor megnéztem ezt a videót, hogy amikor "kijön" az előadásból, akkor igazán jól szórakozik. Nemcsak az, hogy ünnepli a zongorakísérőjét, messze nem. Szerintem a széles vigyor nem annak szól.

Meg hogy ezeknek a daloknak - és a szövegeknek is - fontos része az "érzékiség", úgy értem, a szenzualitás. Az meg benne és a hangjában van elég. :-) Vannak női előadók, akiktől szívesen hallgatok dalokat, bár nem éppen ez a kedvenc műfajom. Véronique Gens - Fauré: Après un rêve http://www.youtube.com/watch?v=lMKyTAe6yeM Cecilia Bartoli - Pauline García Viardot: Hai luli http://www.youtube.com/watch?v=GTl-LjVYGZs Lucia Popp - G. Mahler: Urlicht (nagyon más, mint a fentiek) http://www.youtube.com/watch?v=fquKlgIWh5E De a kontratenorságtól meg Jaroussky személyiségétől kétségtelen, hogy unikális lesz ez a francia repertoár. Még a CD címe, az Opium is találó. :-)

Carestini: http://www.youtube.com/watch?v=gXeCG-_zE7w