Jókai egyébként egészen kifinomult ínyenc volt, de ma már ezt is kevesen tudják, hiszen a közhit szerint a magyar irodalom ínyencét Krúdy Gyulának hívták, ami mellesleg megint csak nem igaz. Összehasonlításul: Krúdy főtt marhahúsokról, sárgaborsó-főzelékekről és füstölt oldalasokról álomodott, Jókainál egy rendesebb ebéd teknősbékalevessel indul, arra sherryt isznak, aztán osztriga jön, majd tengeri rák és bíbictojás mirobolantemártással, egy pohár Château-Laffitte, ezt követően zéphire de chevreuil szarvasgombával és tengeripók puffancskákkal, utána madeira, közben sorbet ananászból; azután szalonka, gyömbérkompót, Mumm pezsgő; végül articsóka és megint pezsgő. Berekesztésül vanília- és maraschinofagylalt, római csokoládébonbon, tokaji, kávé és egy kupica curaçao.

Jókai még tudott élni. Közbe-közbe kicsit forradalmárkodott, ha épp úgy hozta a sors, mindeközben azonban ügyelt arra, hogy a szarvasgombás fogolypástétom, amivel épp egy grófnőt készül a lábáról levenni, megfelelőképp legyen elkészítve, és egy üveg marsala is legyen hozzá. (520. oldal)

Függelék: a szarvasgombáról és némely más alapanyagról, 519-537. oldal