Csak nem volt időm, kedvem írni, illetve egyszer próbáltam, de valami technikai malőr miatt nem sikerült, föladtam és azóta se.
A lényeg körülbelül a következő. Saramago fajsúlyos, gyönyörű, ám helyenként irtózatosan kemény, ironikus, szatirikus, cinikus szövege annyira megvislete a gyomromat, hogy úgy döntöttem, kicsit elég a magas röptekből, ideje újra tizenkét évesnek lenni. Ha meg már azt nem lehet, akkor legalább úgy csinálok, mintha tizenkettő lennék, így aztán csupa-csupa lektűrt olvasok hónapok óta. És valami hihetetlen módon élvezem.
Lista következik.
Borisz Akunyin: Azazel, Akhilleusz halála, Leviathan (folyt.köv., delikvensek megvétettek karácsony alkalmából).
Jane Austen: Büszkeség és balítélet, Értelem és érzelem, A klastrom titka, Emma.
Oldalakat, napokat, heteket tudnék mesélni valamennyiről, egyenként is meg egyszerre is az egészről, de így utólag már nem olyan vidító a dolog. Majd ha valami eszembe jut, ami igazán megjegyzésre méltó, megörökítem. Ha csak nem jut eszembe valami még sokkal jobb annál is...
