"A francia géniusz jóvoltából méltóságát visszakapott osztrák/német-olasz opera mellett kuriózum a német regényből formált francia operának, Massenet Wertherének 2004-es párizsi, koncertszerű előadása. Az 1892-ben bemutatott opera címszerepe eredetileg tenor. E magas férfihang a XVIII. század második felétől vált a komikus vagy intrikus szerepkör képviselőjéből a hősévé, aki általában hősszerelmes. De a hős nemcsak igazi férfi, hanem (Akhilleusz óta tudjuk) sebezhető is, általában tragikus hős. A tenorhang fénye paradoxont fejez ki: igazi, de nem normál férfit, aki általában magában hordozza a bukást - a normál férfihang a bariton."
FODOR GÉZA
La carte de Tendre
ÉS, 2006. November 10., 45. szám
Mindig bírtam a baritonokat. Ahogyan a trónjukat vesztett királyfiakkal is szimpatizálok, meg a "lehetetlen" hősszerelmesekkel vagy a meg nem értett zsenikkel. De még ha basszus, az se baj! A magányosan bolyongó Fülöp király sokkal érdekesebb, mint Carlos. Vagy nem?
