HTML

Napló kontemplál

Friss topikok

  • Celle: Szervusz! Érdekelne, igen. Ha megkeresel a csupor@gmail.com címen, a részleteket is meg tudjuk be... (2009.11.13. 16:40) Unásig Jaroussky
  • Szombat esti stílusgyakorlatok « Napló kontemplál: [...] Gilmour sokkal kellemesebb meglepetés, mint amilyen a Vámosi-féle, alább idézett emlék. Ízlé... (2009.10.23. 10:27) A magyar gyöngyhalász
  • Celle: Kiszűrik, oké, technika meg minden, ami fejlődik, na de élő hangversenyen, a nézőtéren ülve sem ha... (2009.10.17. 15:21) Pavane
  • Celle: Klaust nincs szerencsém ismerni, csak a nevét. De majd utánatúrok. :-) (2009.10.08. 20:53) Gimis kedvenc
  • Jókai és Marsala « Napló kontemplál: [...] (Jókai Mór: Ami ok az öngyilkosságra, Öreg ember nem vén ember) [...] (2009.09.24. 21:29) Jókai és a tengeripók puffancskák

Linkblog

Stop and Hear the Music

celle 2009.09.03. 23:33

Joshua Bell Bachot játszik

Egyáltalán nem friss ez a történet, annak idején elég nagy port kavart, és minden áldott reggel eszembe jut, amikor munkába menet igyekszem a metróhoz. Ott az aluljáróban is játszik egy férfi - egészen szépen -, ha nem is maga Joshua Bell. Máskor meg egy idős cigányember nótákat húz. Még máskor egy srác gitárral bizonyára a saját, igen-igen egyszerű szerzeményeit adja elő, de szívből, mintha az élete múlna rajta. Lehet, hogy múlik is. Mi máson múlhatna? Mi más éri meg jobban, hogy azon múljék?

 

A teljes sztori.

Címkék: cikk hegedű barokk bach joshua bell washington post

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kontemplalok.blog.hu/api/trackback/id/tr531648308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.