HTML

Napló kontemplál

Friss topikok

  • Celle: Szervusz! Érdekelne, igen. Ha megkeresel a csupor@gmail.com címen, a részleteket is meg tudjuk be... (2009.11.13. 16:40) Unásig Jaroussky
  • Szombat esti stílusgyakorlatok « Napló kontemplál: [...] Gilmour sokkal kellemesebb meglepetés, mint amilyen a Vámosi-féle, alább idézett emlék. Ízlé... (2009.10.23. 10:27) A magyar gyöngyhalász
  • Celle: Kiszűrik, oké, technika meg minden, ami fejlődik, na de élő hangversenyen, a nézőtéren ülve sem ha... (2009.10.17. 15:21) Pavane
  • Celle: Klaust nincs szerencsém ismerni, csak a nevét. De majd utánatúrok. :-) (2009.10.08. 20:53) Gimis kedvenc
  • Jókai és Marsala « Napló kontemplál: [...] (Jókai Mór: Ami ok az öngyilkosságra, Öreg ember nem vén ember) [...] (2009.09.24. 21:29) Jókai és a tengeripók puffancskák

Linkblog

Filmezés

celle 2009.02.15. 19:23

Mostanában adja péntek esténként az m2 az Az államtanácsos c. tévésorozatot. Az első részt elfelejtettem megnézni, pontosabban fogalmam sem volt róla, hogy játsszák, bár ha van egy csöpp eszem, gondolhattam volna éppen, mert logikusan következett ez az eddigiekből - egymás után ment az Azazel és a Török csel ugyanott. De tulajdonképpen nem is igazán foglalkoztam a dologgal.  A sorozatokat nem nekem találták ki. Legutóbb, most pénteken, ha már úgy adódott, megnéztem a második részt.

Túl sokat nem vártam, nem is rossz, annyira nem is jó. A regényhez képest elég sokat változtattak a forgatókönyvön, de erre általában lehet számítani. A figurák valahogy kisszerűbbek, mint a könyvben, de már magában az is üdítő, hogy ilyen arcokat lehet látni - nincs egyenfogsorhoz illeszkedő egyenmosoly, viszont sármosak a férfiak, izgalmasak a nők. 

Fandorin - Oleg Menysikov - egészen passzol az elvárásainkhoz, bár - ahogy azt korábban gondoltam is -, kissé tényleg idős a szerephez. Ez sem vészes.Van benne valami ideges arisztokratizmus, ami nagyon kell, amit jó nézni.  Nagy kár, hogy nem kék a szeme - ha már egyszer ez Fandorin egyik "védjegye" -, de ezzel meg nincs mit tenni. Kibírom.

Nyikita Mihalkov viszont - hiába nagyformátumú alak -, egyáltalán nem Pozsarszkij herceg, legalábbis nekem nem az. 

Nem megyek a falnak, ha kimarad a harmadik rész, de azért nézhető kis sorozat ez. A regény kifejezetten tetszett, a film - minden végletes állásfoglalás nélkül, hisz nem is láttam az egészet -, annyira nem kápráztat el. 

Kár, hogy a Török cselt nem néztem, állítólag az sikerült legjobban a feldolgozások közül.

Címkék: mozi irodalom m2 borisz akunyin az államtanácsos

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kontemplalok.blog.hu/api/trackback/id/tr381648256

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

enterova 2009.02.17. 12:26:28

Én nem olvastam a könyveket, ellenben láttam mindkét sorozatot - (na jó, hellyel-közzel) s nekem tetszettek. Nagyon érdekes, hogy a Török csel-ben Fandorin egy kicsit gátlásos (egy légnyomástól na és a női közelségtől dadogós) és nagyon magányos hős volt. Meg egy tizessel fiatalabb. Az Államtanácsosban meg, ahogy írtad is, arisztokratikus és mitagadás meglehetősen magabiztos jellem. Na de melyik az igazi? Sürgősen olvasok Akunyintól vmit. Újabban péntekenként tv-t nézek, ami a hét többi napjáról nem mondható el. Este nyolckor rendszeresen Poirot van az m1-en, David Suchet-vel és csodálatos angol miliő-vel, utána meg az oroszok. Nagyon kellemes...

Celle 2009.02.17. 15:22:50

Szerintem mindkettő igaz. A félénkség is meg az arisztokratikus magabiztosság is. :-) Ez így hülyén hangozhat, belátom, pedig ez a helyzet. A dadogás rendszeres, noha csak enyhe, és kivételesen helyzetekben teljesen elmúlik. Magyarán a helyzet bonyolult. :-)) A legelső történet, az Azazel ad magyarázatot arra, miért olyan Fandorin jelleme, amilyen, és hogy mitől van ez a végtelen magányossága. A Török csel a második sztori, abban olyan huszonakárhány éves, az Az államtanácsos meg már viszonylag a sokadik, harmincöt éves benne, erre kivételesen pontosan emlékszem is. Ezekben, a későbbi történetekben már föl-fölbukkannak mindenféle nők Fandorin életében, de azért a magány csak magány marad.

Celle 2009.02.17. 15:24:28

Az intellektusában és a képességeiben magabiztos, az emberi kapcsolataiban bizonytalan, azt hiszem... talán ez a kettőség magyarázata.

enterova 2009.02.17. 17:24:09

Akkor ebben a sorrendben állok neki elolvasni őket. Két könyvtárba is járok, de egyikben sincsenek meg, ha meg könyvet veszek, eddig inkább Akszjonovot, Ulickajat, Jerofejevet vettem - az utóbbi évek nagy felfedezése számomra a kortárs orosz írók.

Celle 2009.02.17. 17:34:06

Én meg őket nem ismerem. majd utánuk nézek alaposabban. :-) Annyi mindent kellene olvasni, egy élet kevés hozzá. Akunyin egyébként kifejezetten a szórakoztató kategóriába tartozik, noha a színvonalasak közé, ez, gondolom, a filmekből is kiderült. Bár elég sokat vitatkoznak róla, hogy posztmodern vagy nem posztmodern és hasonlók... szerintem teljesen fölöslegesen, de hát akiknek ez a dolga, vitatkozzanak csak! Érdemes sorrendben olvasni, tényleg, bár én néha kavartam a dolgokat, úgyis élvezhető. Itt vannak sorrendben, magyarul egyelőre hét olvasható: http://en.wikipedia.org/wiki/Boris_Akunin