... az ostoba kis doktorné szánalmas próbálkozása felébresztette Renata hiúságát. Talán nem kellene-e neki is kipróbálnia csáberejét ezen a gusztusos orosz medvebocson? Persze kizárólag out of sporting interest, na meg hogy ne jöjjön ki a gyakorlatból, ami nélkül egy magára valamit is adó nő létezni sem tud. A szerelmes rajongás távol állt Renatától. Őszintén szólva, mostani állapotában [megj. tőlem: terhes!] a férfiak, az émelygésen kívül, semmit sem váltottak ki belőle.

Hogy agyonüsse az időt (vagy ahogyan ő nevezte, "hogy gyorsabban ússzon a hajó"), Renata egyszerű tervet eszelt ki. Könnyed kis tengeri manőverek, "Medvevadászat" fedőnéven. Mellesleg, a férfiak inkább a kutyafélékre hasonlítanak. Mint ismeretes, azok is primitív teremtmények, és három alapvető típusba sorolhatók: sakálok, juhászkutyák és a vadászebek. Minden egyes fajtához más-más használati utasítás tartozik.

A sakál dögöt eszik - vagyis a könnyű prédát kedveli. Az ilyen férfiak kapnak az alkalmon. Ezért Renata már az első négyszemközti beszélgetésük alkalmával elpanaszolta Fandorinnak, milyen ember is Monsieur Kleber, ez az unalmas bankár, ez a besavanyodott alak, akit a számokon kívül semmi sem érdekel, s egyáltalán nem foglalkozik fiatal feleségével. Még egy tökkelütött is észrevette volna: ez a nő szenved a semmittevéstől, és vágyakozik valami után. Mondhatni, a csupasz horgot is bekapja, mindenféle csali nélkül.

Nem jött össze. Sokáig tartott, amíg el tudta terelni a szót a férje bankjával kapcsolatos utálatos kérdésekről.

Na, jól van, most akkor Renata a juhászkutyának állított csapdát. Az effajta férfiak imádják a gyenge és védtelen nőket. Az ilyen férfinak nincsen egyébre szüksége, mint hogy védjen és oltalmazzon. Jó fajta, rendkívül hasznos és könnyen kezelhető. Itt az a legfontosabb, hogy ne mutatkozz túlságosan gyengefájúnak - a férfiak félnek a beteg nőktől.

Néhány alkalommal Renata elalélt a hőségtől, s kecsesen lovagjának és védelmezőjének acélos vállára hanyatlott. Egyszer nem tudta kinyitni a kabinja ajtaját - beszorult a kulcs. Este a bálon megkérte Fandorint, hogy védje meg a kissé becsípett dragonyos őrnagytól.

Az orosz odatartotta a vállát, kinyitotta az ajtót, illő módon szembeszállt a dragonyossal, de a szerelemnek a legkisebb jelét sem adta a fajankó.

Renata elcsodálkozott: lehet, hogy mégis egyszerű vadászeb? Ránézésre meg nem mondanád.

A férfiaknak ez a harmadik típusa a legprimitívebb, s tökéletesen hiányzik belőlük a fantázia. Csak a durván érzéki hat rájuk, mint például a mintegy véletlenül kivillanó boka látványa. Ugyanakkor a sok jeles férfiú, sőt kulturális nagyság éppen ebbe a kategóriába tartozik, így hát érdemes próbálkozni.

A vadászebekkel nem kell teketóriázni. Renata megkérte a diplomatát, hogy pontban déli tizenkettőkor nézzen be hozzá - szeretné megmutatni neki az akvarelljeit (valójában semmiféle akvarellje nem volt). Tizenkettő előtt egy perccel a vadászatra készülő hölgy már ott állt a tükör előtt, meztelen vállakkal, egy szál alsóneműben.

A kopogtatásra kikiáltott:

- Igyekezzen már, jó ideje várom.

Fandorin belépett, s kővé dermedve megállt az ajtóban. Renata, anélkül, hogy megfordult volna, megriszálta előtte a fenekét, s meztelen vállát mutogatta. Már a tizennyolcadik századi okos szépasszonyok rájöttek arra, hogy nem a köldökig húzódó dekoltázs hat legizgatóbban a férfiakra, hanem a meztelen nyak és a csupasz hát. Magától értetődik, hogy a védtelen gerinc látványa az emberi hímekben is felébreszti a ragadozó ösztönt.

Úgy látszik, a diplomatára is hatott - csak állt az ajtóban, nézett befelé, meg sem mozdult. Miután elkönyvelte a hatást, Renata szeszélyesen így szólt:

- No, mi lesz már, Jenny! Jöjjön ide, és segítsen felöltöznöm. Nagyon fontos vendéget várok, mindjárt itt lesz.

Mit tesz hasonló helyzetben egy normális férfi? 

A pimaszabbja, mondjuk, csendben odalépne, és gyengéden megcsókolná a nyakába hulló hajtincseket.

Az átlagos, se hús, se hal férfi odanyújtaná a ruháját, és szégyenlősen felkuncogna. 

Ez esetben Renata úgy tekintené, hogy a vadászat sikeresen befejeződött. Felháborodást színlelve kirakná a szemtelen fickót a szobájából, aki ezek után teljesen érdektelenné válna  aszámára. Fandorin azonban nem az átlagos férfi módjára viselkedett. 

- Nem Jenny van itt - mondta undorítóan nyugodt hangon. - Én vagyok az, Eraszt Fandorin. M-megvárom odakint, amíg felöltözik.

Mindent egybevetve, vagy a csábításnak ellenálló, valamilyen ritka fajtából való, vagy titokban perverz. Ez esetben hiába erőlködnek az angol hölgyikék. Bár Renata éles szeme a perverzió semmi jelét nem fedezte fel a diplomatán. Ha csak nem vesszük azt a szokását, hogy szeret kettesben maradni Barbosszal. 

De mindez ostobaság. Ennél sokkal komolyabb oka volt, hogy elkeseredjen.

(156-159. oldal)

Szép kis kép ez férfiakról, s pláne nőkről! Még ha csak egy elkényeztetett liba szemüvegén keresztül is.

Azért megnyugodtam ám, hogy van negyedik változat. Ha csak egyetlen darab is. Esetleg ötödik?