HTML

Napló kontemplál

Friss topikok

  • Celle: Szervusz! Érdekelne, igen. Ha megkeresel a csupor@gmail.com címen, a részleteket is meg tudjuk be... (2009.11.13. 16:40) Unásig Jaroussky
  • Szombat esti stílusgyakorlatok « Napló kontemplál: [...] Gilmour sokkal kellemesebb meglepetés, mint amilyen a Vámosi-féle, alább idézett emlék. Ízlé... (2009.10.23. 10:27) A magyar gyöngyhalász
  • Celle: Kiszűrik, oké, technika meg minden, ami fejlődik, na de élő hangversenyen, a nézőtéren ülve sem ha... (2009.10.17. 15:21) Pavane
  • Celle: Klaust nincs szerencsém ismerni, csak a nevét. De majd utánatúrok. :-) (2009.10.08. 20:53) Gimis kedvenc
  • Jókai és Marsala « Napló kontemplál: [...] (Jókai Mór: Ami ok az öngyilkosságra, Öreg ember nem vén ember) [...] (2009.09.24. 21:29) Jókai és a tengeripók puffancskák

Linkblog

Nosztalgia

celle 2008.12.18. 18:20

Hogy én mit találtam! Youtube persze. (Hogy merre kotorásztam már megint, csak a Jóisten tudja...) Nem épp Mozart, meg kicsit sem Beethoven, de arra tökéletes, hogy pár hétig az esős, sötét, téli hajnalokon határozottan könnyebb szívvel sétáljon az ember munkába, mert van mit dudorászni. Sztravinszkijt ritkán szoktam.

Tíz évvel ezelőtt - pont tíz évvel ezelőtt - még sokkal többet néztem tévét, és nemcsak egyszerűen tévét, hanem TV5-et. Mert hogy az jót tesz a nyelvi kompetenciámnak. (Höhö.) És pont akkoriban volt fenomenális, hatalmas, elképzelhetetlen és páratlan siker a Notre Dame de Paris c. francia-kanadai musical, amit a frankofón világon kívül szinte senki sem ismer, pedig nem hiszem, hogy annyival alábbvaló lenne az átlagnál. Kifejezetten érdekes hangulata van, némelyik dalban kifejezetten föllelhető valami rafinéria, és a szövegek sem rosszak, már amit az én franciás nyelvtudásom (höhö) ebből sejteni enged (az elkövető: Luc Plamondon.)

Egy szó, mint száz: sokat láttam és hallottam akkoriban a darabból, jól megfigyelhettem persze a sármos mosolyú, csillagszemű előadó hölgyeket és főként urakat, akik egycsapásra lettek francianyelvű asszonyok és leányok első számú kedvencei, mondanom sem kell.

Ez a dal meg aztán végképp mindent tarolt akkoriban! Olyan nagy sláger volt, hogy mi azt el se tudjuk képzelni. Nem ártana néha "csodabogár" országok "csodabogár" dalairól hallani. Egészen fölüdít és fölvidít. Szóval most elleszek egy darabig... Vicces! És persze nagyon-nagyon  szenvedélyes! 

Az előadók: Garou mint Quasimodo, Daniel Lavoie mint Don Frollo és Patrick Fiori mint Phoebus

Címkék: musical garou notre dame de paris daniel lavoie patrick fiori luc plamondon tv5

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kontemplalok.blog.hu/api/trackback/id/tr741648211

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Makka · http://www.makkakonyha.com 2009.01.15. 11:57:07

Azt bírom a franciákban, hogy ott mindenkinek jó hangja van, aki énekel, még annak is, akinek nem.:))

Jó lenne, ha lenne miél többször ihleted és főleg kedved az íráshoz, mert honnan tudnák ilyen infókhoz hozzájutni egyébként?:)

(Már próbáltam "rendszeres olvasóvá" válni, de a Blogger nem ismeri fel a blog.hu-t.):(

Celle 2009.01.15. 16:17:15

Majd igyekszem. :-) Csak tudod, amikor zajlanak éppen az a események, akkor nincs idő őket megörökíteni, utólag meg bénaság.

Makka · http://www.makkakonyha.com 2009.01.15. 17:25:21

Banyek, most látom, milyen kínos elütés van a kommentemben.:(

Celle 2009.01.15. 17:29:21

@Makka: Ne is törődj vele! Nekem még olyanabbak szoktak lenni időnként.