Tori Amos: Winter
Ma volt az első nap, hogy teljesen sötét volt még, amikor reggel elindultam dolgozni. Nem valami vidám esemény. Nem mintha bármi bajom lenne a sötétséggel, de a sötét és a kora reggel, ráadásként még a munka gondolata: sok. A nekikeseredés ellen többféle módszerrel is lehet próbálkozni, az egyik leghatásosabb, ha nagyon sok zenét hallgat az ember. Vannak legalábbis ilyen tapasztalataim. Ha ugyanis sok zenét hallgatok, mondjuk, este, akkor napközben is tele lesz a fejem muzsikával, így meg akár jó eséllyel hajnalok hajnalán is, munkába menet.
Ez az a dal, amit legelőször hallottam Tori Amostól, elég nehéz kiszámolni, hát még leírni vagy kimondani, de olyan tizenöt évvel ezelőtt. Ahogy megláttam és meghallottam a tévében a klipet, tudtam, nem lesz nyugovásom, míg meg nem tudom, ki ez, mi ez, honnan van és mit csinál. És bár az utóbbi nyolc-tíz évben már nem követem a karrierjét, bármikor szívesen fölelevenítem tőle a régieket.
