Tegnap este kutakodtam még egy kicsit, nem is hiába.
David Gilmour sokkal kellemesebb meglepetés, mint amilyen a Vámosi-féle, alább idézett emlék. Ízlésem szerint való. Gyorsan meg is hallgattam egymás után vagy háromszor.
(Utána meg nézegettem még egy kis Frank Sinatrát, mert őt bármikor, bármilyen körülmények között nagyon szívesen, pláne ha már egyszer belebotlottam, szinte véletlenül - a YouTube is a barátunk. Elképesztő micsoda stílusa és ritmusérzéke van! Olyan, amit én éppen hogy csak sejtek. Laza és behízelgő, hogy majd szétesik, miközben meg élére vasalt és pontos, hogy kenyeret lehetne vele szeletelni.)Egészen jól megleszek februárban, érzem. Majdnem tavasz.
